Megjelent Molnár Csaba „If there is nothing else to say: the local content of interpellations” című tanulmánya a Journal of Legislative Studies-ban.

A szerző arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért létezik a parlamenti kérdések, azokon belül is az interpelláció intézménye olyan nem demokratikus rendszerek parlamentjeiben is, ahol sem ellenzéki működésre, sem a kormány kérdőre vonására nincs lehetőség.

Ennek magyarázataként azt az állítást vizsgálja meg, miszerint a képviselők elnyomóbb rendszerekben az országos, nagypolitikai kérdések helyett arra kényszerülnek, hogy helyi problémákról beszéljenek. Ezt egészíti ki az interpellációk helyi tartalmának okait vizsgálva a képviselők megválasztásának módja és az önkormányzati rendszer ereje. Míg az a felvetés, miszerint kevésbé demokratikus rendszerekben arányaiban többet kérdeznek a képviselők helyi ügyekről igazolódik, hasonlóan ahhoz, hogy az egyéni választókerületekben megválasztott honatyák szintén szívesebben kérdeznek helyi ügyekben, az önkormányzati rendszer ereje a várakozásokkal ellentétes hatást vált ki.

Míg a szerző előzetes várakozásai szerint amennyiben szűkebb a települési önkormányzatok jogköre, kénytelenek helyben megoldhatatlan problémáikat az országos politikai szintjén megoldani, azaz a képviselők gyengébb önkormányzati rendszer fennállása esetén nagyobb valószínűséggel tesznek fel kérdéseket helyi ügyek kapcsán, az adatok ennek épp az ellenkezőjét mutatják. Tehát az erősebb önkormányzatok könnyebben rá tudják szorítani az országgyűlési képviselőket, hogy érdekükben lépjenek fel.

Mindezek vizsgálatára a szerző a Comparative Agendas Project 1867 és 2018 közötti interpellációkat is feldolgozó adatbázisát használja fel. A tanulmány itt érhető el.