Munka 5.0 – A foglalkoztatási és képzettségi struktúra átalakulása a Mesterséges Intelligencia korában

A Mesterséges Intelligencia (MI) fejlődésével a XXI. század második évtizedének az egyik legfontosabb új társadalomtudományi problémájává az digitalizáció és az automatizáció vált. Ritkán tapasztalható széles körű tudományos konszenzus szerint olyan ún. diszruptív technológiákról van szó, amelyek alapvetően változtatják meg a munka és foglalkoztatás világát. Az Ipar 4.0 fogalma körül létrejött társadalmi viták első hullámát a versenyképesség drasztikus mértékű emelésének ígérete lengte körbe Európában. Ezt aztán hamarosan baljóslatú becslések követték, munkahelyek tömeges megszűnését jósolva. A digitalizáció és a MI hatásairól szóló viták második hullámát az a felismerés jellemezte, hogy az új technológiák nem egyetlen irányban – rombolással – hatnak a munka világára, hanem lesznek munkahelyek, amelyek megszűnnek (ahol a technológia helyettesíti az emberi munkaerőt), lesznek olyanok is, amelyek átalakulnak (ahol a technológia kiegészíti az emberi tevékenységet), miközben számos új típusú munkahely is létesülhet. E folyamatok tágabb értelemben vett társadalmi hatásairól két fontosabb forgatókönyv van napirenden: az optimista változat szerint a MI térnyerésével az általános képzettségi szint növekszik (skill-biased technological change), az alacsony hozzáadott értékkel bíró tevékenységeket a gépek veszik át. A pesszimista változat szerint a MI fejlődésével a gépek rutinszerű szellemi tevékenységeket is képesek lesznek nagy számban ellátni, amely a középosztály fokozatos eltűnéséhez vezet (routine-biased technological change). Bármelyik forgatókönyv is valósul meg, elengedhetetlen, hogy Magyarországon is készüljenek olyan elemzések, amelyek számba veszik a technológiai változások társadalmi és kulturális hatásait. A társadalomtudományok egyik legfontosabb üzenete a közpolitikát formáló stakeholderek számára a technológiai determinizmus elvetése, vagyis annak felismerése, hogy ugyanazon technológiai fejlődés számtalan társadalmi hatással járhatnak, e hatások formálásában a társadalmi, gazdasági, politikai szereplők aktívan részt vesznek. Az Ipar 5.0 koncepciója ezen a felismerésen alapul. 

Ahhoz azonban, hogy a technológiai változások irányára és hatására befolyásunk legyen adatokon alapuló közpolitikákra van szükség. Ennek érdekében nagymintás kérdőíves felmérést tervezünk a magyar munkavállalók körében arról, hogy munkafeladataik és képzettségük alapján mekkora a MI emberi munkát helyettesítő hatásának bekövetkezésének esélye, milyen mértékben várható, hogy inkább a kiegészítő hatás fog érvényesülni, illetve milyen mértékben állnak készen a magyar munkavállalók a digitális technológiák használatára, amely előfeltétele annak, hogy a magyar munkahelyeken kritikus tömegben alkalmazzák az MI-n alapuló megoldásokat. Ennek érdekében először elvégezzük a meglévő adatbázisok (PIAAC, European Working Conditions Survey, Mikrocenzus 2016 stb.) másodelemzését, majd ezek alapján megtervezzük a saját adatfelvételünk kérdőívét. Külön magyar adatfelvételre azért van szükség, mert a fent említett nemzetközi kutatások olyan alacsony esetszámmal dolgoznak, ami nem teszi lehetővé az adatok differenciáltabb elemzését, így például a feltehetően nagymértékű regionális különbségek azonosítását. A kutatás második pillérét a vállalati esettanulmányok képezik. A statisztikai elemzések mellett ugyanis az is kiemelten fontos, hogy képet kapjunk a MI (pl. algoritmikus menedzsment) térnyerésének valós hatásairól a munkahelyeken, a MI-n alapuló technológiák használatát gátló és elősegítő tényezőkről. E célból három vállalatnál tervezünk esettanulmányt készíteni: az Audi a magyar gazdaság szempontjából kiemelten fontos járműipar egyik legfontosabb képviselője, a T-Systems és a Nokia Solutions and Networks pedig a szintén kulcsfontosságú távközlés és infokommunikációs szektor szereplője. Az esettanulmányok célja az, hogy feltérképezze az algoritmikus menedzsment pontos működési modelljét, pozitív és negatív oldalát, illetve egy olyan keretrendszer kialakítását ezek alapján, amely lehetővé teszi az algoritmikus menedzsment adaptációjának vizsgálatát a nagyvállalati környezetben. Azaz egy keretrendszer, amely számba veszi azokat a lényeges attribútumokat, és az adott attribútumok értékeik, amely alapján az algoritmikus menedzsment alkalmazhatósága vizsgálható és tervezhető egy adott munkafolyamatra.

 

Kulcsszavak: MI, digitalizáció, algoritmikus menedzsment, munkaerőpiac, digitális készségek